Türkiz macskás tálka

Ez a tálka hónapokkal ezelőtt készült a MadeByYouban, de csak most került átadásra születésnapi ajándékként.

Nagyon hideg idő jön, vigyázzunk az állatokra (is)!

MA ESTE BETÖR A SZIBÉRIAI HIDEG!!! MÉG PÁR ÓRA VAN, HOGY GONDOSKODJ ÁLLATAIDRÓL ÉS A KÓBOR CICÁKRÓL, KUTYÁKRÓL! SZÓLJ A SZOMSZÉDAIDNAK IS, HA KELL SEGÍTS NEKI TÉLIESÍTENI. VIDÉKEN SOK KUTYA LÁNCON VAN TARTVA EGY ROZOGA VISKÓBAN, MÉG EGY MARÉK SZALMA SINCS ALATTA :( AHOL NEM MEGY SZÉP SZÓVAL OTT MOND EL ÁLLATKÍNZÁSNAK MINŐSÜL ÉS MEGTESZED A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET HA NEM INTÉZKEDIK AZONNAL!!!!

Gondoskodni kell a kint lévő állatokról , kemény hideg jön hazánkba! Ne feledkezzünk meg állatainkról és a kóborkákról sem. Szalma, takaró és minden nap langyos víz mert befagy a vizük is! SZERESD A KUTYÁDAT, MACSKÁDAT ANNYIRA , HOGY MELEG HELYRE VISZED LEGALÁBB MOST AMIKOR ILYEN KEMÉNY FAGYOK JÖNNEK!!! A szomszédodnak is szólj, tegyen meg mindent az állataiért! Aki tud kóbor állatokról igyekezzen valamilyen meleg kuckóval segíteni nekik. :(

Az Országos Meteorológiai Szolgálat közölte: a középtávú előrejelzések január utolsó napjaira szibériai eredetű hideg levegővel számolnak. A jelenleg Északkelet-Európa feletti magasnyomás - az előrejelzések szerint - egyre inkább Nyugat- és Dél-Európa felé terjeszkedik, és keleties áramlással igen hideg levegő érné el a kontinens középső területeit.

A jövő héten az idei tél eddigi leghidegebb időszakára számíthatunk – írja a met.hu. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet eleinte -7, -15 fok között, majd a jövő hét második felében sokfelé -15 fok alatt alakul. A sok napsütés ellenére napközben is fagypont alatt marad a hőmérséklet, a hét második felében a leghidegebb napokon a kora délutáni órákban is mindössze -5, -10 fok várható.

( Forrás: gondola.hu)

Sas

Ez a sas a húsvéti hétvégén készült és az az érdekessége -legalábbis számomra :-), - hogy üvegkontúr nélkül készült és most először próbáltam kontúr nélkül üveget festeni. Ráadásul hosszú idő után ültem le most újra üveget festeni.

Azoknak, akik esetleg nem járatosak az üvegfestésben: az üvegfesték nagyon "terülős", azaz könnyen szétfolyik, a kontúr ezt a szétfolyást hivatott megakadályozni. Emiatt nehéz kontúr nélkül dolgozni és ezért dolgoztam nagyon vékony ecsettel :-).

A képaláírással kapcsolatban pedig pár mondat:

A Namasté egy indiai köszönési forma, de többet jelent egy szimpla Jó napot kívánok!-nál :-). A jelentése körülbelül:
Meghajlok a benned lévő Isten előtt
vagy
A bennem élő Fény (Isten) tiszteletét fejezi ki a benned élő Fény (Isten) iránt.

Az indiaiak úgy üdvözlik egymást, hogy két tenyerüket összeteszik a mellkasuk előtt és fejükkel bólintanak, miközben azt mondják: Namaste. Ez a köszöntés bárkinek szólhat – nálunk fiatalabbaknak, saját korosztályunknak, idősebb barátainknak, sőt idegeneknek is. A szent iratok (shaastra) öt hagyományos üdvözlési formát említenek, amelyek közül a namaskar az egyik. Ezt földre borulásként értelmezik, de tulajdonképpen a tisztelet kifejezésére vonatkozik, ahogy ma is tesszük, amikor Namastéval üdvözöljük egymást.

Az emberek közötti valódi találkozás a lelkük találkozása. Amikor Namastéval üdvözöljük egymást, azt fejezzük ki, hogy találkozzon a lelkünk. Ezért tesszük össze a tenyerünket a mellkasunk előtt, a bólintás pedig a szeretetteljes és alázatos barátságot juttatja kifejezésre.)

***

A sas-szimbólum jelentései pedig: Ihlet, erő, tekintély, spirituális főmotívum, híd a föld és a menny között, férfias, a Nap, kiterjedés.

Karácsonyi ajándékok 5. Farkas-karcrajz

És egy újabb karcrajz. Eddig ez volt a legnehezebb az összes közül, de nagyon jó volt látni, ahogy alakul és a végeredménnyel is elégedett voltam.

Karácsonyi ajándékok 3. Papírmasé antilop

Ezt a papírmasé antilopot a Hobbyművész-ben vásároltam. Így nézett ki, amikor megvettem:

Aztán akrilfestékek, némi csillámpor, akrilgyöngyök és szalvétalakk segítségével ez lett belőle:

"Megmentettem egy embert", avagy egy kutya az emberekről azaz ki is ment meg kit?;-)

Ezt az írást a Facebook-on olvastam. Nagyon kedves és elgondolkodtató történet, ezért gondoltam, beteszem ide is:

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe.
Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.Amikor megállt nálam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.

Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.

Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük...

(Forrás: Felelősségteljes Állattartást)

Ceasar Millan: Kutya vs. csirke

Épp Ceasar-t nézem a National Geographic-on. Az "Apa lettem"-mondaton annyira jót nevettem az imént:-DDD.

Most ez a kedvenc sorozatom

Úgy gondoltam, legalább egy rövidke bejegyzésben megemlékezem a sorozatról, ami most a legnagyobb kedvencem. A National Geographic-on látható, a címe pedig:
Dog whisperer, magyar címén A csodálatos kutyadoki, de nekem Kutyasuttogó. Elképesztő, hogy ez a fickó miket tud művelni a kutyákkal. És a gazdáikkal is:-). Főleg a gazdáikkal. Merthogy a kutya csak azt tükrözi, hogy mi magunk milyenek vagyunk... Ha változunk, a kutya is változni fog velünk. És persze tudnunk és akarnunk kell velük bánnunk. Nagyon tanulságos sorozat és nem pusztán kutyákról és gazdáikról szól, annál sokkal többről. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyákat és azoknak is, akik szeretik az állatokat.

A műsorral foglalkozó oldal a National Geographic weboldalán: http://channel.nationalgeographic.com/series/dog-whisperer/all/Overview

Néhány epizód itt megtalálható: http://www.youtube.com/show/dogwhisperer

A fent látható kép a kedvenc epizódomból van, de magát az epizódot sajnos sehol nem találtam a neten:-(, de ha esetleg meglesz, belinkelem. Azt hiszem, azért ez a rész a kedvencem, mert ékes példáját mutatja annak, hogy nincs reménytelen eset és hogy minden kutya számára van megfelelő gazdi. Nem megszabadulni kell a nemkívánatos ebektől (és állatoktól), durvábban fogalmazva nem megölni kell őket arra hivatkozva, hogy kezelhetetlenek, hanem hagyni, hogy az élet összehozza őket a megfelelő gazdival:-). Hiszem, hogy minden állat számára van megfelelő gazdi és egy állatról se szabad lemondani. Még a "nehéz esetekről" sem. Persze ha van a közelben egy "kutyasuttogó", aki segít, ha kell, akkor sokkal könnyebb dolgunk van:-).


Cesar Millan oldala pedig itt található.

Mancibaba

''Utad során sokat nyerhetsz ó bátor vándor:
barátokat, szerelmet, boldogságot,
Mindent mit ember csak kívánhat magának
De a sors olykor kegyetlen
s elveszi tőled azt, mit nagyon szeretsz.

Te mégse szomorkodj, hisz
az idő örökre szívedbe véste emlékét,
mely benned él tovább."

Emlékeztetőül

Babó, azaz Benedek:-)

"Mindannyian ismerjük a babának azt az önvédelmi gesztusát, amikor lelöki magáról a "rácsimpaszkodó" anyját, mert most nem hiányzik neki. A kutyák türelmesebbek, de az őszinte kismacskák a legdurvább módon, erőszakkal kivackolódnak az ölünkből, és messze ugranak tőlünk.

Meg is karmolnak, ha korlátozzuk őket a szabadságukban.

Nem bírják a kapaszkodást.

Az ölünkben doromboló nyájas macskák tudnak a leghidegebb szívvel otthagyni bennünket.

Mi, akik saját lelki működésünket vetítjük állatainkra, azt hisszük, hogy a macska nem tud szeretni. Nem tudjuk át élni a szeretetnek a szabadságát, amit egy macska átél.

Ráteszel egy kismacskát a fájós válladra - és elmúlik a fájdalmad. Meggyógyít. A puszta meleg lénye, és a teste közepéből búgó mélyhangú rezgés, mint az indiai bölcsek mantrázása ...

"OM... OOOMMM..."

Azt, hogy "jó veled!", semmi sem tudja jobban kifejezni, mint a macska dorombolása ...

A macskaszerető - vagy ami ugyanaz: a macskát ismerő - emberek pontosan tudják, hogy a cicák nem egoisták, hanem szabad lények ...

Az ősi Egyiptomban, ahol még tudtak arról, mi a valódi szeretet, a macskát szent állatnak tartották.

Manapság azonban nem tudunk kiigazodni a cicák lelkivilágában, mert az önállóságnak ezt a varázsszemekkel izzó szabadságát szeretetlenségnek tartjuk.

Hidegnek.

Önzőnek.

Aki nem kapaszkodik, az nem is szeret.

És aki nem tűri, hogy belékapaszkodjanak, az sem.

Így gondoljuk.

Nekünk, mai embereknek nincs benső középpontunk. Nem találtunk támaszt önmagunkban - vagyis oly mértékig nem vagyunk szabadok -, hogy ha arra jár valaki, kétségbeesetten ráborulunk és belécsimpaszkodunk. Megfogjuk a haját, hogy ússzon velünk a zavaros életáradatban; mentsen meg bennünket önmagunktól.

Ráadásul elvárjuk, hogy ettől ő is boldog legyen. "

(Müller Péter: Varázskő - részlet)

Cinkekaland

Mára kivettem egy nap szabadságot, hogy aludjak egy jó nagyot és hogy pihenjek egy kicsit. Mikor felkeltem fura zajokra ébredtem.


Aztán a nappaliban egyszercsak megpillantottam a zajforrást:







Gyorsan kinyitottam a szobaablakot és a párkányra szórtam némi magot, hátha felfigyel rá és kirepül, de ez nem jött be. A cinke egy ideig üldögélt és nézelődött a szekrény tetején, aztán naná, hogy nem a nyitott ablak, hanem a konyha felé repült, egyenesen neki a csukott ablaknak, - megjegyzem a konyhaablak nyílik a legnehezebben az összes ablak közül, - ugyanakkor fedő nélkül főtt az ebédem.

Hát, a frász kerülgetett, hogy túl nagy erővel repül neki az ablaknak vagy belerepül a forró vízbe. Gyorsan fedő a fazékra és küzdelem az ablakkal. A kismadár kicsit cikázott az aprócska konyhában, belepottyant egy hála Istennek üres wokserpenyőbe, ahonnan megpróbáltam (volna) óvatosan kiszedni, de hirtelen felpattant és kirepült az ablakon. Ilyesformán a kaland szerencsés véget ért. Csak azt nem tudom, hogy jutott be...

Sajnálom, hogy nem sikerült róla jó képet csinálnom:-(.