- Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz – mondta Isten a Kis Léleknek. – Te vagy az Abszolút, mely tapasztalja önmagát. Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?
- Tehát van választásom? – kérdezte a Kis Lélek.
- Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.
- Rendben. – felelte a Kis Lélek. – Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
- Senkinek sem kell megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.
- Senkinek sem kell megbocsátani? – kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.
- Senkinek. – ismételte az Úr. – Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket?
Körbefordult és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a Mennyország valamennyi lelke. Jöttek a Királyság legtávolabbi zugaiból is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! – kiáltott fel a Kis Lélek. – Akkor hát kinek bocsássak meg?
Erre egy lélek kilépett a tömegből:
- Nekem megbocsáthatsz. – mondta ez a Barátságos Lélek.
- Miért? – kérdezte a Kis Lélek.
- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz. – válaszolta a Barátságos Lélek.
- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?
- Ó, - mosolyodott el a Barátságos Lélek -, biztosan kitalálunk majd valamit.
- De miért? – a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges „gonoszság”-ot tudjon tenni.
- Egyszerű – magyarázta amaz -, megtenném, mert szeretlek. Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni, nem? Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.
- Én?! – ámuldozott a Kis Lélek.
- Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk, te meg én. A Fel és a Le, a Bal és a Jobb. Mi voltunk az Itt és az Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit. Mert megértettük, hogy nem létezhet a forró nélkül a hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted meg a „jó”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világodban ennek a valaminek az ellentétének, hogy ez a valami létrejöhessen. Egyetlen dolgot kérek cserébe. – jelentette ki a Barátságos Lélek.
- Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten valamely megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.
- Abban a pillanatban, amikor ütlek, verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni, emlékezz, hogy ki is vagyok valójában.
- Ó, nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!
- Tehát van választásom? – kérdezte a Kis Lélek.
- Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.
- Rendben. – felelte a Kis Lélek. – Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
- Senkinek sem kell megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.
- Senkinek sem kell megbocsátani? – kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.
- Senkinek. – ismételte az Úr. – Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket?
Körbefordult és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a Mennyország valamennyi lelke. Jöttek a Királyság legtávolabbi zugaiból is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! – kiáltott fel a Kis Lélek. – Akkor hát kinek bocsássak meg?
Erre egy lélek kilépett a tömegből:
- Nekem megbocsáthatsz. – mondta ez a Barátságos Lélek.
- Miért? – kérdezte a Kis Lélek.
- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz. – válaszolta a Barátságos Lélek.
- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?
- Ó, - mosolyodott el a Barátságos Lélek -, biztosan kitalálunk majd valamit.
- De miért? – a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges „gonoszság”-ot tudjon tenni.
- Egyszerű – magyarázta amaz -, megtenném, mert szeretlek. Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni, nem? Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.
- Én?! – ámuldozott a Kis Lélek.
- Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk, te meg én. A Fel és a Le, a Bal és a Jobb. Mi voltunk az Itt és az Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit. Mert megértettük, hogy nem létezhet a forró nélkül a hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted meg a „jó”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világodban ennek a valaminek az ellentétének, hogy ez a valami létrejöhessen. Egyetlen dolgot kérek cserébe. – jelentette ki a Barátságos Lélek.
- Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten valamely megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.
- Abban a pillanatban, amikor ütlek, verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni, emlékezz, hogy ki is vagyok valójában.
- Ó, nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!
***********
"Véletlenül" választottam ezt az idézetet, aztán rájöttem, milyen fontos szerepe van az ÉN ÉLETEMBEN annak, amiről szól, ráadásul most különösen aktuális...
2 megjegyzés:
Gyönyörű ez az idézet, nagyon szíven talált! Köszönöm!
Én köszönöm!:-)
Megjegyzés küldése