2009. augusztus 23., vasárnap

Végre Syrah


Kevés Biloba-minta tetszik, de ez az egyik, amit első pillantásra megszerettem, amikor egy blogban megláttam (sajnos már nem emlékszem, kinél láttam).
Kicsit csálé szegény, de örülök, hogy kész. Remélhetőleg mielőbb újrafűzhetem.

2009. augusztus 22., szombat

Emilia


Ezt a medált már nagyon régen meg szerettem volna fűzni és most, hogy megvoltak a megfelelő színű gyöngyök és időt is tudtam rá szakítani, végre elkészült.
Minta: Simone Helmig

2009. augusztus 21., péntek

Piros bogyós lánc


Ez a bogyós lánc kérésre készült, a már fent említett Baroca-, Octahedral- és Mignon-bogyókkal. Eredetileg csak 2 Baroca- és 3 Octahedral-bogyó lett volna benne, de valahogy túl nagy volt a kontraszt a nagy bogyók és a vékonyka lánc között. Aztán hála Istennek ráakadtam Sereine Mignon-bogyóira és így már sokkal jobban tetszik.

Minták:
Baroca-bogyó: http://www.oceaniecreations.fr/blog/
Octahedral-bogyó: beadinfinitum.com
Mignon-bogyó: Sereine
Remélem, az új tulajdonosának is tetszeni fog!

Piros Mignon-bogyók



Ezeknek az aranyos bogyókáknak nagyon megörültem. Nagyon helyesek és hamar megvannak. Nagyon ideálisak, ha az ember egy láncban nem sima gyöngyöket akar "töltőgyöngynek" használni.

Minta: Sereine

Piros Octahedral-bogyók

Ezt a bogyót már lassan csukott szemmel is...:-) Még mindig nagyon szeretem fűzni.

A minta itt: http://www.beadinfinitum.com található.


Minta: beadinfinitum.com

Piros Baroca-bogyók


Meg kellett állapítanom, hogy ez a bogyóka csiszolt gyöngyökből az igazi - vagy legalábbis nekem csiszolt gyöngyökkel még jobban tetszik:-).


Minta: Océanie

2009. augusztus 19., szerda

Tulipános csésze

Még májusban kipróbáltam a porcelánfestést is. Íme a végeredmény:



Mióta ezt a csészét elkészítettem, még inkább tisztelem azokat a porcelánfestőket, akik például a gyönyörű Herendi vagy Zsolnay porcelánokat készítik, mert így, hogy kipróbáltam, már sejtem, hogy mennyire nehéz munka lehet.

2009. augusztus 9., vasárnap

Emlékeztetőül

Babó, azaz Benedek:-)

"Mindannyian ismerjük a babának azt az önvédelmi gesztusát, amikor lelöki magáról a "rácsimpaszkodó" anyját, mert most nem hiányzik neki. A kutyák türelmesebbek, de az őszinte kismacskák a legdurvább módon, erőszakkal kivackolódnak az ölünkből, és messze ugranak tőlünk.
Meg is karmolnak, ha korlátozzuk őket a szabadságukban.
Nem bírják a kapaszkodást.
Az ölünkben doromboló nyájas macskák tudnak a leghidegebb szívvel otthagyni bennünket.

Mi, akik saját lelki működésünket vetítjük állatainkra, azt hisszük, hogy a macska nem tud szeretni. Nem tudjuk át élni a szeretetnek a szabadságát, amit egy macska átél.
Ráteszel egy kismacskát a fájós válladra - és elmúlik a fájdalmad. Meggyógyít. A puszta meleg lénye, és a teste közepéből búgó mélyhangú rezgés, mint az indiai bölcsek mantrázása ...
"OM... OOOMMM..."
Azt, hogy "jó veled!", semmi sem tudja jobban kifejezni, mint a macska dorombolása ...
A macskaszerető - vagy ami ugyanaz: a macskát ismerő - emberek pontosan tudják, hogy a cicák nem egoisták, hanem szabad lények ...
Az ősi Egyiptomban, ahol még tudtak arról, mi a valódi szeretet, a macskát szent állatnak tartották.
Manapság azonban nem tudunk kiigazodni a cicák lelkivilágában, mert az önállóságnak ezt a varázsszemekkel izzó szabadságát szeretetlenségnek tartjuk.
Hidegnek.
Önzőnek.
Aki nem kapaszkodik, az nem is szeret.
És aki nem tűri, hogy belékapaszkodjanak, az sem.
Így gondoljuk.
Nekünk, mai embereknek nincs benső középpontunk. Nem találtunk támaszt önmagunkban - vagyis oly mértékig nem vagyunk szabadok -, hogy ha arra jár valaki, kétségbeesetten ráborulunk és belécsimpaszkodunk. Megfogjuk a haját, hogy ússzon velünk a zavaros életáradatban; mentsen meg bennünket önmagunktól.
Ráadásul elvárjuk, hogy ettől ő is boldog legyen. "
(Müller Péter: Varázskő - részlet)