2010. november 17., szerda

"Megmentettem egy embert", avagy egy kutya az emberekről azaz ki is ment meg kit?;-)

Ezt az írást a Facebook-on olvastam. Nagyon kedves és elgondolkodtató történet, ezért gondoltam, beteszem ide is:
A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe.
Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.Amikor megállt nálam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.

Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük...
(Forrás: Felelősségteljes Állattartást)

3 megjegyzés:

LUJZA Gyöngyei írta...

:) Elgondolkodtató! :) Alíz

Ancsika írta...

Igen, egy kutya tekintetében minden benne van, amire szüksége lehet egy embernek, sok-sok szeretet,hűség, és a feltétel nélküli bizalom. Miért nem értjük az üzenetet?! Miért nem becsüljük?

Ancsika írta...

Szia Ani!
Nos, a helyzet az, hogy olvasni szeretnélek máskor is, ezért "követni" foglak, és különben is! Épp ideje, hogy előszedjem a rengeteg gyöngyömet én is :-)